Sziasztok Kedveskék!
Rakjuk össze akkor a képletet. Mit is jelent igazán az egó? Hogyan tudjuk mérni? Mindig is voltam olyanban, hogy mértem az igazi boldogságomat azon a tendencián, hogy amit akarok azt megkapom-e vagy sem. Persze amikor rájöttem, hogy ha dolgozok és van saját fizetésem, akkor bármit már magamnak megvehetek, beszerezhetek, felhalmozhatok.
Ha ez olyan egyszerű lenne. De mi van akkor, hogy ha amit szeretnék az a saját limitjeimen túl halad? Akkor kérek külső segítséget, hogy az egóm újra boldog legyen és valamit kipipáljon agyban? De ez nem önámítás lesz viszont? Most komolyan ez tenne engem boldoggá, hogy mindig kielégítem az agyamat?
Vagy az igazi boldogság itt az, amikor beleállunk az igazi kincsünkbe, abba, akik mi igazán vagyunk és azt erősítjük fel isten igazából, hogy mint a nap úgy ragyogjon? Mi itt az igazság?
Nos nem a spanyolviaszt fogom itt árulni nektek. Ez szerintem egy olyan út, ami sok sok sok tapasztalással kell, hogy gazdagítva legyen, amivel érezzük, hogy na most nem csak agyban dőlt el minden, hanem a test is rámozdult és a lélek is pozitív intenciókat, energiát generál. Azt a finom energiát, ami a szívedben termelődik és a kályhádat begyújtja a legjobb tűzzel a világon.
Persze gyakorolni mindig lehet és szerintem kell is. Mi itt a játszótér, ahol gyakorolni akarunk? Figyelünk befelé és hallgatunk? Befelé fordulunk és megkérdezzük magunkat, hogy mit is szeretnénk, akarnánk igazából? Kik vagyunk?
És mi a helyzet az elengedéssel? Ha megtudunk mégis válni az egó sarkalta vágyódástól, tárgyaktól, céloktól? Nem félelmetes? Vagy pedig inkább felszabadító, hogy nem roskadunk bele abba, hogy mindig csak akarunk akarunk meg akarunk?
Bőség és Hála,
Szilárd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése